Minden húsimádó repes a boldogságtól egy-egy jó vadas fogástól, így őket kívánom megörvendeztetni az alábbi klasszikus vörösboros szarvaspörkölt recepttel. Nem egy ismerősöm idegenkedik a vadhústól ("Jajj, hogy tudod megenni szegény Bambit!"), no, ez a recept nem nekik szól. Akinek nem inge, ne vegye magára. :)
Nem a legegyszerűbb dolog vadhúst szerezni. Egy-két nagyobb piacon lehet azért szerencsére fagyasztottan kapni (pl. a Fővám téri vásárcsarnok alagsorában). Én abban a szerencsés a helyzetben vagyok, hogy édesapám vadász ember, így mindig tele a fagyasztó a legfinomabb húsokkal. Szó se róla, rajongok is a vadhúsért. Ennek az oka, nem csak az, hogy finom, hanem az, hogy biztosan tudom, hogy ( de nem szeretem ezt a szót használni) BIO. Mert a vad nem volt táppal etetve, nem zsíros a húsa, nem génkezelt és "ökogazdaságban", szabad tartásban élt.
Ebben a pörköltben nincs semmi cicoma, letisztult, egyszerű. Mégis az egyik kedvenc receptem!
Hozzávalók (4 főre):
1 kg szarvas lábszár
3 nagy fej vöröshagyma
1 csapott evőkanál édes-nemes pirospaprika
1 teáskanál őrölt köménymag
5 dl vörösbor
só, bors
zsír
A húst kb. 2x2 cm-es kockákra vágom, és alaposan megmosom. A hagymát apróra vágom.
Egy nagy edényben felforrósítok 2 evőkanálnyi zsírt ( én vaddisznó zsírt használtam), és megpirítom benne a hagymát. Beleszórom a húst és addig pirítom - kevergetem, amíg a darabok oldalai meg nem "kérgesedtek", vagyis már nem látszik a nyers húsfelület. Ekkor szóróm meg a paprikával és a köménymaggal és ismét alaposan elkeverem.
Közepesre veszem a lángot. Lefedem és hagyom, hogy a hús levet engedjen. Amikor ez a húslé is felforr, felöntöm a vörösborral és annyi vízzel, ami elfedi a húst. Ekkor sózom és borsozom. Fedő alatt puhára párolom. Ez lehet 1,5 óra, de akár 4 óra is, attól függően, hogy mennyire volt öreg a vad. Minél idősebb az állat, annál nehezebben puhul a húsa.
Főtt burgonyával tálalom.
0 vélemény