Filemons Cream

Vadas (mártás) !

A képen látható "vadas" őz combból készült


Ha választanom kéne, hogy melyik a kedvenc ételem, nos ez az. Az abszolút nyertes! Ez lenne az, amit halálom előtt utoljára enni szeretnék... Annyi szép gyerekkori emlék kötődik hozzá, lehet ezért is a kedvencem. Gyakran volt ez a menü hétvégén: nagypapám tartott nyulakat, így az esetek többségében abból készült. Sokan idegenkednek a nyúlhústól, de szerintem finom, olyan mint a csirke. Bár tény, hogy sokan képtelenek elvonatkoztatni a "cuki nyuszitól", de hát a borjú és a boci és a malacka is cuki, nem? Csak hozzá kell szoktatni magunkat. Ha végképp nem sikerül a dolog, készíthetjük a vadas mártást marhából vagy vadhúsból is. Én jelen esetben az utóbbit választottam (mert ez volt otthon), de bármelyikkel isteni finom lesz! (De feledjük, hogy az igazi vadas mártás nyúlból készül...egyszer ki kell próbálni mindenkinek.)

Hozzávalók kb. 4-6 főre:

1 kg szarvas (vagy marha) comb, nyusziból ha csontos 1,4 kg
4 nagy sárgarépa
1 kicsi zellergumó
2 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 pohár tejföl
mustár
1 db citrom
cukor

Fűszerek:
bors
babérlevél
kakukkfű
tárkony

A húst nagyobb darabokra (szeletekre) vágtam. Fontos, hogy előtte jól hártyázzuk le és mossuk meg. A darabokat sózom és borsozom, majd egy kevés forró zsírban gyorsan elősütöm. Kiemelem őket, és egy tálba félreteszem. 
A visszamaradt zsírban két evőkanál cukrot karamellizálok, majd a felszeletelt hagymát és az apró darabokra vágott zöldségeket megpirítom. Mikor aranyszínűek lesznek fűszerezem 3 babérlevéllel, egy teáskanálnyi kakukkfűvel, egy csipet egész borssal. Átkeverem, majd felöntöm annyi vízzel (vagy ha van húslevessel), ami elfedi a zöldségeket. Felforralom, sózom és tovább fűszerezem egy csipetnyi tárkonnyal, ízlés szerinti mustárral és citromlével (kezdetnek 1-1 evőkanálnyit javasolok).
Hozzáadom a húsokat és lefedve lassan párolom, amíg a húsok meg nem puhulnak ( a húsdarabok nagyságától függően 1-2 óra is lehet). Ha már puhák, újból kiveszem őket.

Tejfölös habarást készítek egy pohár tejfölből és 1 púpozott evőkanál lisztből: habverővel alaposan elkeverem, majd merek hozzá a főzőléből. Erre azért van szükség, mert ha egyből a mártáshoz adom, a nagy hőkülönbség miatt kicsapódik a tejfölben lévő tejfehérje és ez nem túl gusztusos. A habarást a párolóléhez adom és állandó kevergetés mellett készre forralom a mártást (kb. 5 perc forralás). 
Akár szűrőn passzírozzuk át, akár turmixoljuk, a lényeg, hogy sima legyen a szószunk. Kóstoljuk meg és ízesítsük tovább ízlés szerint (só, mustár, citromlé, cukor). Helyezzük vissza a husikat a mártásba. Tálaljuk burgonya, vagy zsemlegombóccal. A burgonyagombóc receptjét itt találjátok.

Az ízesítésről: Először mindig sóval ízesítsünk, csak ezután tudjuk megítélni, mennyi kell még a többi ízesítőből. A sózás utáni lépés a savanyú ízt adó anyagok, itt a citrom. Ezután jöhet a cukor, mustár... Ezzel a módszerrel elkerülhetjük, hogy valamit túladagoljunk, majd a egy másik ízesítővel próbáljuk azt ellensúlyozni, semlegesíteni. A lényeg, hogy először sózzunk!


You Might Also Like

0 vélemény

Flickr Images